A sorozat idén márciusban startolt el a Netflixen, méghozzá Ricky Gervais angol író, színész, rendező saját projektjeként. A sorozat egy nyomasztóan komoly témával foglalkozik: szeretteink elvesztése után lehetünk-e még valaha boldogok, egyáltalán visszatalálhatunk-e korábbi önmagunkhoz. A téma súlyát egy valag fekete humorral, és egy nárcisztikus, nihilista főszereplővel próbálják meg elütni, méghozzá az írói, rendezői feladatokat ellátó Ricky Gervais-sal a főszerepben. Na, de lássuk, milyen lett az After Life karcsúra szabott, mindössze hat részes első évada.
Az évad teljes egészén átívelő, visszatérő motívum a Tony (Rick Gervais) felesége, Lisa által hátrahagyott videónapló, melyet férjének készített, amiben felkészíti az egyedül eltöltendő életre. Tony-t már a trauma után ismerjük meg, társasága által körvonalazódik csupán a korábbi személyisége, melyhez képest egy 180 fokos fordulat állt be. Életfilozófiájává válik, hogy mivel a sors elbánt vele, az életének minden perce csupán csak bónusz, amit úgy él le, ahogy szeretne. Nem szükséges, hogy figyelmes legyen másokkal, hiszen a társadalmi elfogadottság többé már nem tényező a szemében, és ez az indok alapozza meg a körenyezetével ápolt viszonyát.
Egyetlen hű társa az életben a kutyája, és utolsó rokonként is csupán beteg édesapja marad számára. Munkáját végtelen megvetéssel űzi, sőt családi és baráti kapcsolatait is sikeresen bontja le a hónapok során, leginkább a közönyös magány marad számára. Apjával (David Bradley) ápolt kapcsolata is hasonló, ugyanis az Alzheimer-kór miatt egyfolytában Lisaról kérdezi, ami újra és újra felszínre hozza a fájdalmas emlékeket.
A sorozat klasszikus comedy alapvetésekkel dolgozik, kevés helyszínnel és karakterrel operál. Mégis egy fajsúlyos dramedy, ugyanis a létezés, az élet szükségszerűségeit kérdőjelezi meg Tony-n keresztül. Filozófiai és szociológiai kérdéseket is sorra felvet a sorozat - nem véletlen szerzett Ricky Gervais filozófia diplomát -, de a legnagyobb erénye, hogy az olyan karakterekben is igyekszik értéket keresni, akiket a társadalom elítél, ilyen például Julian drogos hajléktalanja, valamint a kényszerprostituált Daphne.
Tony nem feltétlen egy szerethető karakter, ugyanis haragját és csalódottságát másokon vezeti le, viszont a maga módján szórakoztató, továbbá helyzete is átérezhető a nagy többség számára. A sorozat üzenete, hogy mindig van másik út, és attól még, hogy vannak problémáink, nem azt jelenti, hogy másoknak nincsenek, és ezeket - a békés együttélés jegyében - tiszteletben kell tartani.
Mint dramedy sorozat: 10/8,5
Mint fontos téma boncolgatása: 10/10
Mint bunkóságfaktor: 10/11
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
