Az elmúlt néhány év tendenciájahoz hűen idén is egyre több pénzt áldoznak a különböző streaming szolgáltatók a saját gyártású sorozataikra, és ez évről évre egyre jobban kifizetődőnek tűnik. 2019 nagy dolgokat tartogatott a sorozatok világa számára, ugyanis véget ért minden idők eddigi legmeghatározóbb szériája, a Trónok Harca, erre kárpótlásul elkezdődött az év végén a Witcher, a Chernobyl pedig akkora hype-ot gerjesztett, amire még talán a Trónok Harca utolsó évada sem volt képes. Lássuk, mik voltak az idei év legjobb sorozatai szerintem.
10. Mandalorian - 1. évad - Disney+
A Star Wars univerzum első élőszereplős sorozatára nagy nyomás nehezedett. A Disney egy komplett streaming-szolgáltató indulását tette fel a Mandalorian sikerére, amivel végül nagyot húztak, ugyanis a sorozat nézettségi adatai mindenkiét földbe döngölték a 2019-es évben. A Mandalorian hype terén tehát jól teljesített, a történet eleinte viszont kissé zavaros, és céltalan volt volt.
Az első rész teljesen beszippantott, a vadnyugati-alvilági stílusával, ám részeken keresztül nem igazon tartott sehova a történet, leginkább csak kalandozásokat mutatott be.
A gyermek, vagyis Baby Yoda feltűnése egy olyan marketingfogás, amivel az ég egy adta világon nincs semmi bajom. Végre egy olyan új dolog a Star Warsban, ami működő képes. Bevonzza a női nézőket, nem idegesítő, se nem felesleges, ugyanis a történet végül is köré kezd épülni. Pedro Pascal karakterén keresztül megismerjük a mandalori kultúrát is, amire már nagyon szomjazott a Star Wars univerzum közönsége. Az utolsó rész pedig megkoronázta az évadot.
10/7,5
9. You - 2. évad - Netflix
A You egy magával ragadó pszicho-thriller, érdekes és átélhető karakterekkel, furmányos történetvezetéssel. Penn Badgley tökéletesen teszi magáévá Joe kiszámíthatatlan, vívódó karakterét, az első évad után mégis úgy éreztem, hogy felesleges folytatni ezt a sorozatot. A második évad viszont maradéktalanul meggyőzött az ellenkezőjéről, és igenis volt még alapanyag, nem csak a pénz miatt készült folytatás. Volt itt #metoo-tól kezdve Félelem és reszketés Las Vegason keresztül minden, és az évadvégi csavar is kifejezetten hatásos. A főszereplő mellett a Gothamből ismert Robin Lord Taylort is kiemelném, aki nagyon szórakoztató színfoltja volt az egész évadnak.
10/7,5
8. Watchmen - 1. évad - HBO
A Watchmen film okkal nevezhető minden idők egyik legjobb képregényfilmjének, ugyanis egy valós történelmi esemény kontextusában helyezi el a szuperhőstörténetet. Hasonló kontextusban gondolta tovább az eseményeket Damon Lindelof is, a sorozat rendezője, ugyanis egy fiktív-valóságban, napjainkban gondolta tovább a történetet, igencsak társadalomkritikusan.
Érzékenyen tapint rá a rendőri-visszaélések, a faji együttélés hibáira, és a vallási- és faji fanatizmusra is.
A Glass előzményével foglalkozó rész messze az egyik legösszetettebb, legelgondolkodtatóbb fejezete volt a sorozatnak, de ahogy a rendező másik munkája (Lost eltűntek) ez is kicsit túl misztikusra sikeredett.
10/8
7. After Life - 1. évad - Netflix
Ricky Gervais kicsit eltávolodott a régi, humoros témáktól ebben a sorozatban, és egy nagyon súlyos, fekete humorral operáló történetet mutat be nekünk egy olyan főszereplővel, akinek már teljesen céltalan az élete. Felesége halála után úgy érzi, javíthatatlan az a seb, amit az univerzum rajta hagyott, sem a munkájában, sem pedig a magánéletében nem talál semmi előremutatót. Igyekszik jókat is tenni a körülötte lévőkkel, ám a közeg amiben él, egyszerűen felemészti őt. Egy újra-kapunyitási pánikban élő, esendő ember vallomása az After Life.
10/8
6. Euphoria - 1. évad - HBO
Mint azt már korábban a teljes kritikámban is írtam, "Zendaya sorozata" nagyon meglepett az idei év kínálatában, ugyanis nem gondoltam, hogy egy effajta sorozat iránt valóban lenne realizálható érdeklődés.
Ugyan a történet nem teljesen eredeti, hiszen egy izraeli sorozat már eljátszott a fiatalok dekadens életvitelének bemutatásával.
Az Eufória egy kegyetlenül érzéki dráma, amit nem lehet egy nap alatt végig nézni. Nem csak azért, mert a teher, amit a nézőre helyez, túl sok, hanem azért is, mert minden egyes rész újabb és újabb tanulságot fogalmaz meg, és ahhoz, hogy ez célba érjen, hagyni kell leülepedni. A sorozatot minden korosztálynak jó szívvel tudom ajánlani, ugyanis a fiatalabbak azonosulási alapra találhatnak, míg az idősebbek megérthetik a mai tízen-huszonévesek kihívásait.
10/8
5. The End of the F***ing World - 2. évad - Netflix
Rakj össze két teljesen életidegen, mizantróp tinédzsert, és keverd bele őket egy Bonnie és Clyde típusú történetbe, ami mellesleg még meglepően vicces is tud lenni, amikor éppen nem baromi zavarbaejtő. Ha ez megvan, akkor megkapod a TEOTFW második évadát. Hasonlóan álltam a második évad koncepciójához, mint ahogy azt a You-nál tettem, de szerencsére ebben az esetben is rám tudott cáfolni a Netflix. Ugyanis a második évadnak van létjogosultsága, nem vág bele új történetbe, csupán ellentétes szemszögből is megvilágítja az első évadban látott eseménysort. Nagyon brit, nagyon szórakoztató.
10/8,5
4. BoJack Horseman - 6. évad/1 - Netflix
Raphael Bob-Waksberg véleményem szerint napjaink egyik legszórakoztatóbb és talán legkreatívabb producere, aki idén két fronton is komoly sikereket ért el. Egyrészt ugye ott volt az Amazonra gyártott Undone - amit lejjebb hosszabban is kifejtek -, másrészt pedig a Bojack Horseman kétszer nyolcrészes utolsó évada. BoJack új életet kezd, drogok és alkohol nélkül, mindezek mellett pedig emberi kapcsolatait is elkezdi rendezni, minden áron.
Minden karakter szembenéz a nehézségeivel, és látszólag minden főbb karakter megbékél önmagával, a hibáival, és igyekszik javítani a habitusán.
BoJack karaktere rátér a jó útra, ám a január végén érkező utolsó néhányan rész minden bizonnyal nagyon meg fogja keverni azt az állóvizet, amiben most áll a sorozat, egy nagyon letaglózó végkifejletre számítok, reméljük a sokkhatás nem marad el most sem.
10/9
3. Love, Death & Robots - 1. évad - Netflix
A sorozat, rettenetes címválasztása ellenére rengeteg újdonságot mutat mind tartalmi, mind pedig animációs szempontból, amellett, hogy valójában éppen annyira kezelhető sorozatként, mint a Black Mirror. Sőt talán még annyira sem, ugyanis önálló történetek egymásutánjait látjuk, a Black Mirror fejezetei pedig mind-mind egy univerzumban helyezkednek el, míg ennél a sorozatnál eddig nem kaptunk erre utalást.
A technológia minden epizód alapvetését képezi, de ami számomra a legszórakoztatóbb volt a Love, Death & Robots-ban az az abszurditás, amin keresztül képes vizsgálni a dolgokat. Itt elég a ’WHEN THE YOGURT TOOK OVER’-re, vagy az ’ALTERNATE HISTORIES’-re és az ezekben felvázolt világhatalmi játszmák kifigurázására gondolni. Ezeket társadalmi és politikai szatíraként is lehet kezelni.
10/9
2. Chernobyl - 1. évad - HBO
Az ideológiák háborúja végigkísérte a komplett 20. századot, ám a csernobili katasztrófa volt az, ami igazán be tudta mutatni, egy tekintélyelvűségen alapuló rezsim hogyan is tudja megbéklyózni a politikai szerepvállalást, a cselekvést. Erről, és a baleset konzekvenciáiról számol be nekünk részletesen és szemléletesen az HBO eddigi talán legelismertebb és legfontosabb sorozata, a Chernobyl.
A széria lerántja a leplet a szovjet vezetésről, a KGB ténykedéséről és a katasztrófához hozzájáruló képmutatásról és hazugság-áradatról. Mindezek mellett viszont nem felejt el kalapot emelni azon hősök előtt, akik minden egyes ott töltött órával egyre közelebb és közelebb kerültek a halálhoz, nemzetük pedig a túléléshez. Ezek azok a témák, amikre igenis szükség lenne a köztudatban ahhoz, hogy minden nap emlékezzünk arra, hogy ne sétáljunk bele ugyanazokba a csapdákba évtizedről évtizedre, újra és újra.
10/10
1. Undone - 1. évad - Amazon Prime
Az Undone minden szempontból formabontó: egy rendhagyóan animált, klisék nélküli utazás, ami újraértelmezi a fantasy fogalmát. Egy személyes indíttatású történet jól időzített poénokkal, és ami talán még ennél is legfontosabb, az idő és tér kapcsolatát egészen sajátosan értelmező központi felvetést alkalmazó unikum. A történet főhőse Alma – akit az utóbbi időben egyre felkapottabb Rosa Salazar kelt életre -, egy autóbaleset után egyre zavarosabban kezdi el feldolgozni a körülötte lévő világot, hallucinációk gyötrik és az idő folyását sem lineárisan érzékeli már. Mondhatni, félig az asztrál-síkba kerül át, ahol édesapja halálának okát igyekszik meg felgöngyölíteni.
A sorozat nemcsak hogy csavart egyet a dráma és a fantasy világán, hanem olyan érzékien fésüli össze a két műfajt, amire nem tudom mikor volt utoljára példa.
Telis-tele van hétköznapi, vagy akár komoly filozófiai kérdésekkel, és ezeket nem csak úgy feldobja és lógni hagyja, hanem az esetek nagy százalékában választ is kínál mindezekre. Az év - számomra - legjobb sorozata volt az Undone.
10/10
További kiváló sorozatok az idei évben: Fleabag - 2. évad, The Marvelous Mrs. Maisel - 3. évad, The Boys - 1. évad, Years and years - miniszéria, Dark - 2. évad, Barry - 2. évad, Stranger Things - 3. évad, Trónok Harca - 8. évad, Vaják - 1. évad.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
heizer 2020.01.08. 15:37:18
Viszont csapnivalóan pocsék film pont abban amit a legjobban akar: az üzenet átadásában.
A borzasztó szájbarágásra gondolok, amikor erővel sulykolja belénk, hogy az egész rettenet a kommunizmus gyakorlata, a hazugságban élő társadalom, a mindent átható sumákolás és meghunyászkodás miatt történt.
Amit a történet konkrétan nem támaszt alá!
A kommunizmus gyakorlata, a hazugságban élés, a sumákolás és meghunyászkodás szörnyűsége természetesen igaz. Éppenséggel a tragédia bekövetkezése és ez között azonban nincs ok-okozati kapcsolat, vagy távolról sem annyi, mint amennyi szájbarágást erre fordítanak, illetve amennyire erőltetve össze akarják kötni.
Konkrétan: maga a film mutatja be - egyébként remekül - hogy a tragédia bekövetkezése semmi más, csak egyetlen ember személyes döntéseinek következménye. Gyatlov, aki annyira gátlástalan, hogy kikapcsoltat két biztonsági rendszert, vezérlő automatikát, félredobja a szabályzatot, terrorizálja a beosztottjait - nagyjából azért, hogy saját és felettesei előmenetele ne szenvedjen csorbát. A tragédia csak ezért, és nem másért következik be. És nem, nem állíthatta volna meg a vészleállító konstrukciós hibájának nemléte sem.
Hiába rágják a szánkba újra és újra, ez nem a kommunizmus, mint rendszer bűne. Ez Gyatlov hibája, illetve a két feletteséé, senki másé. És ez, az emberi hitványság bizony nem következik a kommunizmusból (noha kétségtelenül ráerősít, de ez, ebben a történetben nem kirívó), ez univerzális: számtalan ipari katasztrófa filmet leforgathatnánk bármely demokrácia 20. századi történetéből (az USA-éból meglepően sokat), ahol a katasztrófát és mások, akár tömegek halálát semmi más, csak az egyéni - jellemzően vezetői - döntések okozták: becsvágy, előmenetel, profitérdek, hanyagság, stb. Csupa olyan, amihez nem kell, egy hazug rendszerben élni. Nem kell maga a "rendszer". Csak szemétnek, hanyagnak, gondatlannak lenni. Közelmúltbeli példa: a genovai autópálya híd leomlása. De egy elhallgatott konstrukciós hiba sem egyedi kommunista sajátosság. Pl. a Boeing.
És ahhoz képest, ahányszor elmondják a filmben a "hazugság" szót okozati környezetben, édeskevés, hogy a film eleji monológban megnevezik Gyatlovot fő felelősként.
Sajnos ez miatt a szájbarágós, de a történet kontextusában durván hamis üzenet miatt a film szerintem nem jó. De mint az ajnározós példák mutatják, a dolog működik, a kritikusok és az emberek egyaránt könnyedén átsiklanak az ordító dramaturgiai bukfenc fölött. Pedig ez miatt nekem annyira keserű volt a szájam íze, hogy nem tudok nem arra gondolni: a sorozat nem e egy újabb propaganda gyöngyszem a nyugat aktualizált orosz utálatában? Egy hitelesnek tűnő, mégis propagandisztikus gyöngyszem.
Az már hagyján, hogy igen durva hülyeségek vannak benne, amik szintén hitelteleníthetik a történetet magát. Gondolok elsősorban a mai korszellemből visszasugárzott, 2 részen át tartó kutyalövöldözős derpegésre: ez a film legkevésbé hihető szála, konkrétan egy nagy szar. Valószínűleg nem volt a Szovjetunióban akkoriban olyan kiskatona, aki nem megkönnyebülést érzett volna, ha az erőműtől távol osztják be kutyák lelövésére, - és nem közvetlen az erőműhöz, vagy éppenséggel Afganisztánba - ahelyett, hogy ezen lelkizzen hónapokon át.
Szóval el kéne felejteni a Csernobil ajnározását, mert összességében nem jó film. Közelebb hozza, átélhetővé teszi a tragédiát, aztán az egészet hitelteleníti giccses, nagyon megmondani akaró rendszerkritikával, ami ugyan igaz, de a sztori nem támasztja alá. Kár érte.
