Képmutató

Egy évet kellett várnunk arra, hogy Thanos csettintésének végkifejlettjét megtekinthessük a mozivásznakon. Egy évig kellett várnunk arra, hogy megláthassuk, a földi helytartók hogyan birkóznak meg veszteségeikkel, és vajon mit agyalnak ki annak érdekében, hogy a csettintés áldozatai visszatérhessenek az élők sorába. Tizenegy év univerzumépítése egy grandiózus fináléban ér véget, és megkoronázza mindazt, amit a Végtelen Háború tavaly kifőzött, egy szó, mint száz: egy korszak lezárul. Nem hibátlan, nem a moziverzum legjobb filmje, de nagyon is megérte rá várni. Lássuk, mit tud a Végjáték.

A marketingkampány nagyon fontos részét képezte a film előszelének. Sokáig semmiféle anyagot nem láthattunk, ám amikor az első előzetes berobbant, minden korábbi megtekintési rekordot felülmúlt, hasonlóan történt ez a jegyelővételek esetében is. A Russo testvérek rengeteg félrevezető nyilatkozatot tettek, és borzasztóan ügyeltek arra is, hogy semmiféle anyag ne kerüljön ki a mozi megjelenése előtt – igaz, több forgatási fotó és a komplett szkript is kikerült a net sötét bugyraiba -. A trailerekben látott részletek vagy manipuláltak voltak, vagy a végleges változatba sem kerültek be, így konkrétan semmit nem kellett mutatniuk ahhoz, hogy az internet népe megőrüljön a bemutatóig.

Tekintélyes, több mint három órás játékideje mellett sem mehetünk el szó nélkül, ugyanis ezzel a hosszal lazán a huszonkét filmet magába foglaló ’saga’ leghosszabb darabja. Nem unatkozunk a játékidő alatt, igaz szerintem bőven lett volna néhány jelenet, amit egy az egyben ki lehetett volna hagyni belőle. Az első harmad ugyanis lassan cammog, és csak háromnegyed óránál indul be igazán a forgatónyomaték, akkor viszont pofátlanul, és meg sem áll a végéig. Tisztában vagyunk azzal, hogy a ’megtizedelés’ - ami igazából megfelezés – után leginkább már csak az eredeti hatosra számíthat a világegyetem, és a filmnek egyértelműen ők kerülnek a fókuszpontjába. A Végjáték a gyász különböző feldolgozási metódusainak megtestesüléseként tekint a Föld védelmezőire, ugyanis mindenkinek mást jelentett maga a csapat, valamint az sem elhanyagolható tényező, hogy ki mit veszített el az Őrült Titán kezei által.

A film bővelkedik a fanservice-ben, de sikeresen találták meg a balanszot ahhoz, hogy ne legyen minden előre borítékolható, a képregényrajongók egyes jelenetek okán biztos, hogy a székük karfáját sem fogják kímélni. Természetesen minden egyes ilyen szemkápráztató pillanatra jön majd egy igazi szívfacsarás is, ugyanis a Marvel is tisztában volt azzal, hogy komolyabb veszteségek nélkül már nevetségessé válna bármilyen jövőbeli drámájuk. Rengeteg, kisebb-nagyobb csavarral dolgozik a film, ami néhányak számára biztosan ’egyértelmű’ lesz, ugyanis a masszív egyévnyi teóriázgatásnak sikerült addig pörögnie, hogy a rajongók, épp, mint Doctor Strange már fejben lejátszották mind a 14.000.605 lehetséges végkimenetelt.

Viszont a filmre jellemző egy, Az Utolsó Jedikben tapasztalt jelenség, mégpedig a szar humor. Nem hat ki a teljes egészére, de okoz kellemetlen pillanatokat, és igaz, nagyrészt még így is jókat tudunk nevetni, de a rossz viccek soha nem hallott mélységekbe érnek. Főleg kontrasztba állítva azzal, hogy az eddigi Marvel filmek egyik legnagyobb erénye volt, hogy a drámát és a humort olyan sebészi pontossággal tudta adagolni, ami épp kielégítő volt a közönség számára. Jelen esetünkben viszont borzasztóan túl volt tolva néha, és ilyenkor sikerült is megölnie az alap, drámai felállást. Ami még kárt tesz a filmben, az a karakteridegenség. Van néhány szereplő ugyanis, aki szinte teljesen kifordul magából, és ez kriminális pillanatokat szül, de erről hosszabban csak a spoileres kibeszélőben fogok beszélni.

Végül, de nem utolsó sorban ejtsünk néhány szót a látványvilágról is, ugyanis ha valami, ez megér egy misét. Mint elődje esetében is, messze kimagaslott az átlag blockbusteres képi világból, ám itt, ha lehetséges sikerült a jelen technológia csúcsára érni. Ugyanis nem csak a karakter interakcióknál látszik a kemény és aprólékos munka, hanem a csatahelyszínek összetettségén is. Olyan többdimenziós világokat sikerült kreálni, hogy az idei vizuális effektek díja nem lehet kérdés egyik gálán sem. Minden tisztelem az utómunkát végző csapatnak, EXCELSIOR!

Mint Marvel film: 10/8,5
Mint káprázatos látványvilág: 10/10
Mint sírni fogsz, az hót ziher: 10/11

Pár jó tanács:
- Ne készüljetek sok üdítővel
- Ne várjátok a stáblista utáni jelenetet
- Vigyetek magatokkal zsebkendőt