Képmutató

A DC összetákolt filmes zsebuniverzumáról nagyon nehéz lenne pozitívan nyilatkozni – nem véletlenül nem adtam ki a mozijegy árát sem ezért a filmért -, annak tudatában, hogy gyermekkori idolokat voltak képesek elrontani, egy felesleges célt üldözve. A Nolannel készített Batman trilógia óta látni a DC-n, hogy kétségbeesetten próbál meg kapaszkodni a fent említett rendező hagyatékába, de valahogy sosem jön össze nekik, és ennek a baklövésnek az alapja egyértelműen a naivság. A nolani érában nem az volt a pláne, hogy sötét és realisztikus volt Gotham városa, minden gonosztevőjével, hősével és lámpaoszlopával egyetemben, hanem az, hogy a hősöket és az ellenfeleiket is lassan építette fel, céllal és személyiséggel ruházta fel őket.

A hét éve lezárt trilógia óta csak olcsó kópiákat kacsintanak vissza a DC filmekben, ez alól egyedül a Wonder Woman képez kivételt, ami bár bőven nem volt egy hibátlan mozi, saját univerzumában mégis olyan volt, mint egy frissen csapolt korsó a nyári melegben. Az egyetlen, amit képtelenek levetkőzni, az a mérhetetlen pátoszosság, ami minden filmjüket áthatja, vagyis áthatná, ha nem inkább nevetségessé válik az alapkarakterek elbagatellizáltságának kontrasztjaként. Na, de lássuk, hogyan is sikerült az Aquaman.

Borzasztóan! A film minden egyes másodpercébe bele lehetne kötni, akár a karaktermotivációk, akár a történetkoherenciáját tekintve, de ami még ennél is nagyobb baj, az az, hogy a kétezres évek eleji akciófilmek ’ZS’-kategóriáját tekintették etalonnak, és ennek oltárán tűzdelték meg a szövegkönyvet kínosabbnál kínosabb beszólásokkal, főleg Aquaman részéről. A bevezető történet is rendkívül giccses volt számomra, és minden egyes mondaton hallatszik ebben a filmben, hogy mesterséges, ez pedig, még ha meg is próbálnék elmerülni a sztoriban – nem süllyednék mélyre -, másodpercenként dobna ki magából.

Szokás mondani manapság, főleg az akciófilmek terén, hogy ’kapcsold ki az agyad’, de az Aquaman még így is fájdalmasan ostoba volt. Az Amber Heard által életre keltett Mera dekoltázsa valószínűleg sokkal több nézőt vonzott, mint színészi játéka, de éppen ugyanez elmondható Jason Momoaról is, aki indokolatlanul félmeztelen az egész film során. Manta, vagyis a modern technológiával felszerelt ellenség egy vérszegény karakter, visszatérése pedig minden egyes alkalommal, percekkel előre megjósolható. Ami viszont a mai napig nem fér a fejembe, az az, hogy William Dafoe hogy vállalhatta el ezt a filmet.

A történetet legalább nem bonyolították túl, összegezve annyi, hogy Arthur jogos tulajdonosként harcba száll az éppen trónon ülő Orm királlyal, majd – ha bárki is kétkedne -, elnyeri méltó jutalmát. Ennyi. A látványról viszont valóban rengeteg pozitív kritikát hallottam – többen az Oscar-t is neki ítélték volna, ha egyáltalán jelölték volna -, de egyszerűen nem tudom felfogni miért. A harcjelenetek közepesen koreografáltak, más esetben olyan nagytotálból veszik a küzdelmet, és olyan rossz animációval oldják meg a végkifejlettet, hogy lassan, de biztosan egy napjaink béli videojátékban érzem magam, nem pedig egy több százmillió dolláros giga blockbusterben. És ez már csak azért is kiábrándító, mert ennyi pénzből több kiváló, kisebb költségvetésű film is elkészülhetett volna. Atlantis városa valóban szép, de amint emberi interakciónak kezdenek el zajlani, egyből kibújik a CGI-szög a zsákból.

Egyrészt azért vagyok szomorú, mert szeretném, hogy a DC univerzum magára találjon, ugyanis a TV-sorozataik komoly minőséget képviselnek, pont, ahogyan a régebbi filmek is, így egyértelmű, hogy nem az alapanyagban van a hiba. Másrészt, mert ez a mozi több mint egymilliárd dollárt hozott világszerte, amit nem a cégtől sajnálok, sokkal inkább azt sajnálom, hogy a filmes ítélőképességünk süllyedt odáig, hogy 7,2-re értékelünk (iMDB) egy olyan mozit, ami minden eredetiséget nélkülöz, amiből csak azért tudunk idézni, mert ilyen kacagtatóan rossz szövegkönyve van, és aminek mindkét főszereplője testhezálló/kivágott ruhát, vagy éppen semmit nem visel.

Mint film: 10/4
Mint DC mozi: 10/5
Mint ’a barátnőd mással fog álmodni éjszaka’: 10/10