A vígjáték sosem számított a leginnovatívabb filmes zsánernek, ám ez az utóbbi évek termésére fokozottan igaz. Míg korábban az egyszernézős romkomok és a kedves, de tartalommal aligha bíró tini vígjátékok vitték a prímét, most már az izzadtságszagú remake-ek és az alpári, altáji poénokat tonnaszámra tartalmazó filmek kerültek a középpontba. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy 2016-ban a Nagyfater elszabadul című borzalom lett az év negyedik legnézettebb filmje idehaza. Az ilyen és ehhez hasonló mozik viszont közel sem érték el azt a fajta alpáriságot, amit Seth Rogen munkássága önmagában képvisel. Mégis azt lehet állítani, hogy az ő filmjeinek legalább van valamifajta stílusa, és nagy ritkán még egy minimális filozófiai színezetet is bemutat, mint ahogy azt tette a Virslipartiban is.
A Jó srácokban semmi hasonló szándék nincs, a film nettó másfél órányi tabudöntögetés, aminek csak nagyon minimális érzelmi színezete van. Az érzelmi sík pedig pontosan annak a korosztálynak lehetne egy kicsit is érdekes, amelyik még évekre van attól, hogy ezt a filmet legálisan, moziban nézhessék meg. A gegek miatt viszont nálam azonnal kultfilmmé avanzsált, és az olyan alpári klasszikusok mellé verekedte be magát, mint a Jay és Néma Bob, vagy a Kalandférgek sorozat. A film obszcén, igencsak ízléstelen, mégis hihetetlenül szórakoztató, amennyiben a hétköznapokban fenntartott polkorrektséget el tudjuk felejteni erre a rövid időre.
A film valóban hasonlít a sokszorosan viszonyítási alapként felhozott Superbadre, csupán a fókusz változott, méghozzá annyiban, hogy a fősuli helyett az általános iskolai évek, ezzel együtt a szexuális érdeklődés kerül a középpontba. Három srác, névszerint Max (Jacob Tremblay), Lucas (Keith L. Williams) és Thor (Brady Noon) el akarnak jutni életük első bulijára, ám ekkor szembesülnek azzal, hogy totálisan aluledukáltak a szexualitás és az intimitás témakörében. A szülőket mégsem kérdezhetik meg erről a témáról, így jobb híján az internetről és a pornóból tájékozódnak.
Ebből a vonalból többet is ki lehetett volna hozni – teszem azt, elidőzni azon, hogy milyen későbbi jellemtorzulásokat és kapcsolatbéli problémákat okozhat az, ha a pornóban látottakat veszik viszonyítási alapul a gyerekek. Emellett a szülő-gyermek kapcsolatokat megbéklyózó tabukról is lehetett volna beszélni. Sokan nevezték elcsépeltnek a film témaválasztását, viszont az, hogy ezeken a poénokon még mindig nevet a közönség, azt jelenti, hogy a szülő és gyermek közötti párbeszédben ezek a gátak még mindig fennállnak.
Az már az első jelenettől látszódott, hogy a film nem fog átmenni szociológiai kutatásba, sokkal inkább a gyermeki tudatlanságból merítettek egy jó nagy lapáttal, amit megfűszereztek az írók mérhetetlen tahóságával. A komoly témák helyett inkább a sörlopáson, a szexjátékokon, a drogokon és a feminizmuson kezd el viccelődni a film, ami bár nem teljesen eredeti ötlet – hiszen már húsz éve is voltak hasonló koncepciója filmek – mégis működött. A Jó srácok nem egy gógyis film, és nem is akarja megváltani a világot, mégis ami az eredeti célja volt – vagyis, hogy megnevettesse a közönséget, azt maximálisan teljesíti. Egy olyan coming-of-age sztori ez, amit a kiváló gyerekszínészek – leginkább Jacob Tremblay – adok-kapokjai tesznek színessé, és mentik meg a vulgáris öncélú vagdalkozástól. A film utolsó felén már érződik, hogy a készítők valamiféle tanulságot is át akartak nyújtani a nézők számára, viszont ez idegen volt a film addigi konstans bohém hangulatától. Mindenki jobban járt volna, ha a készítők egyértelműen meghúzzák a határvonalat a vígjáték és az ebbe a filmbe abszolút nem illő pongyoladráma között.
Mindezekkel együtt is egy friss és szórakoztató film a Jó srácok, még ha a vígjátékok nimbuszán ez a darab sem tudott semmit emelni. Ha szeretted Seth Rogen eddigi filmjeit, akkor mindenképp adj neki egy lehetőséget, ha viszont egy sokkal inkább elgondolkodtató filmre vágynál a fiatalságról, akkor javaslom a Nyár királyai című filmet.
Mint film: 10/5
Mint vígjáték: 10/7,5
Mint Jacob Tremblay ennél sokkal többet érdemel: 10/10
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
