Nem kellemes, de hasznos és szükséges.
A Csodálatos fiú egy lélekreszelő utazás az empátiánk legeslegvégére, ami segít konstruktív és elfogultság nélküli szakmai és közéleti vitát generálni. Mert valljuk be, a drogaddikciók tabuként vannak kezelve a társadalom nagy részében, sőt aki hasonló szerekhez nyúl egyből stigmatizált lesz a csoportjai által. Ez a film nem csak, hogy borzasztó fontos, de egyenesen elengedhetetlen az addikciók kezelésének érdekében.
És igaz, hogy már sok kultfilm foglalkozott a problémával így vagy úgy (Requiem egy álomért, Trainspotting, Félelem és reszketés Las Vegasban), de ez a mozi képes csavart adni a taglalásának. Ugyanis itt a függő helyett a környezete kerül előtérbe, és az a tény, hogy mindez igaz történeten alapszik csak még jobban indikálja, hogy lelki-tetszhalottként vánszorogjunk ki a szinte kongóan üres moziteremből (Shame!). Felix van Groening rendezőnek jár a taps, egyértelműen, ugyanis készülhetett volna ebből a moziból egy súlytalan családi dráma, szar viccekkel elbagatelizált sztorival, de ehelyett vállalta azt, hogy az év eddigi legsúlyosabb drámáját rakja le elénk, mégha ez meg is látszik majd a jegyeladásokon is.
A színészi játékról:
Steve Carell az apa szerepében nagyjából meggyőző tud lenni, és bár tudom, hogy drámai szerepekben épp úgy tud brillírozni, mint a komédiákban, de itt sajnos csak egyetlen mimika uralkodott végig az arcán, ami kicsit kevésnek hatott. Márcsak azért is volt kevés, mert amit Timothée Chalamet művel az... Azt a k*rva. Ez a gyerek 23 éves korára olyan művészi magasságokba ért fel, ami számomra felfoghatatlan. Olyan hihetően és végletekig érzékletesen játszotta el Nic szerepét, hogy végig a gyógyulásáért szorítunk, még úgy is, hogy tisztában vagyunk a bűnei megbocsáthatatlanságával. A 'Call me by your name'-ben is parádésan alakít, ki is járt az Oscar-jelölés, mégis ez már számomra egy új szint, amivel garantáltan futhat jövőre az arany szoborért.
Technikai szempontból voltak kisebb melőrök, leginkább vágás terén éreztem hibákat, de kezdetben a kronológiával is voltak bajok. Az utóbbi viszont egyértelmű utalás a drogok által nyújtott idő érzéketlenségre, ami így már bocsánatos bűn az én szememben.
Imádtam, de nagyon fájt.
Mint film : 10/6
Mint gondolatébresztő: 10/9
Mint depi-adag: 10/10
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
