Az akciófilmek sosem tudtak igazán magukkal ragadni, ugyanis az általában jól megmunkált harcjelenetek mellett sosem fektettek igazán sok energiát a karakterek kibontásába, a párbeszédek pedig nagyrészt kriminálisak voltak. Pedig egy jó film vagy sorozat sikere a karakterdinamikában és az emberien ható szövegkönyvben rejlik, még ha ezt sokszor alul is értékelik. Ebben tudott igazán újat húzni számomra az HBO-n futó Barry, ugyanis amellett hogy egy szatirikus akciósorozatról beszélünk, nagyon-nagyon szélsőséges, beteg humorvilággal rendelkezik, ahol a szereplők teljes mértékben megelevenednek a vásznon. És ehhez nincs szüksége egy sztárokkal teletűzdelt szereplőgárdára, csupán egy főszereplőre, Bill Hader szerepében, akinek az arcvonásai egymagában sztorikat mesélnek el.
Az első évadban még nem igazán lehet hova tenni bármit is abból, ami a képernyőn történik, ugyanis baromi nevetségesek a karakterrajzok. Nem tudjuk eldönteni, hogy mit gondol komolyan, és mi az amit csak viccből lép meg a sorozat, épp ez az ambivalencia adja a humorvilágának alapját is. Barry és főnöke, Fuches (Stephen Root) teljesen átlagos életet élnek, azt leszámítva, hogy előbbi gyilkosságokból tartja fenn magukat. Egy csecsen bűnbanda kínál nekik munkát, és itt kezdődnek el a problémák. A célpontot, Ryant ugyanis egy színjátszó körben találja meg Barry, ahol ő maga is megragad, és amatőr színészi karrierjét kezdi el építgetni, de valódi élete mindig akadályozza őt a nyugodtság és a siker elérésében.
Ez a sorozat a balfaszkodás és a plotshieldelés iskolapéldája, ugyanis annyira védi fő karaktereit, hogy biztosak lehetünk benne, hosszú távra terveznek velük. Minden központi karakter elcsesz mindent, amit rábíznak, mindig majdnem meg is ölik őket ezekért a hibákért, de csoda módjára mindig és mindent túlélnek. Ha nem lennének ennyire szórakoztatóak, ennyire jól eltervezettek a karakterek és azok interakciói, valószínűleg örömmel savaznám szét ezt a sorozatot, viszont úgy, hogy a főbb szereplők teljesen magukba tudtak szippantani, és érdekelnek a problémáik, valamint a sorsuk, nagyjából csak dicsérni tudom. Vannak benne apró hibák, és ellentmondások, de a sorozat teljes mértékben tisztában van ezekkel, és rendszerszerűen viccet csinál belőlük.
De nem csak a főszereplők szerencsétlenkedésén és a gyilkolás elmegyenge bemutatását kell néznünk hosszú-hosszú részeken keresztül, hanem bizony érdekes morális dilemmákat, témákat is felvet a Barry. Egyrészt megkérdőjelezi az úgynevezett amerikai álom hátterében húzódó könyörtelenségek moralitását. Ugyanis a jólét hátterében más nemzetek, kisebbségek kiszipolyozása áll, és a polgárok majd minden generációja megjár egy-egy háborút. A veteránok a harc végeztével egyedül maradnak traumáikkal, amihez semmiféle segítséget nem kapnak, és egész életükön keresztül végigkíséri őket a kétségbeesettség és a tetteik miatti szégyenérzet. Másrészt a kezdő színészek világába sem rest minket elkalauzolni a sorozat, és habár a legtöbb kínosan rossz jelenet innen származik, érződik benne a tudatosság. A nagyvárosi, jómódú fiatalok értékrendje itt fog rendszeresen ütközni az átlagos munkásember erkölcseivel.
A párhuzamos életeket folytató főszereplő, Barry egy hihetetlen komplex jellemrajz, akit egyszer sajnálunk, máskor szimplán röhögünk rajta. Ő mutatja be a katonaságban szerzett PTSD tüneteit, mindamellett, hogy az alvilágot átható ördögi kör jelenségét is szemléletesen tárja elénk. Egyszerűen képtelen kivergődni a tisztességes világba, ugyanis tetteinek következményei mindig ott loholnak a nyomában. Barátnője, Sally (Sarah Goldberg) felel a kezdő színészek szenvedéseit bemutató részekért, Hank (Anthony Carrigan) pedig a csecsen maffia legszerethetőbb, legőrültebb arcaként kapunk némi inside-ot az alvilágba.
A sorozat konzisztensen mer kicsiben gondolkozik, és egy őrült, csapnivaló epizódot leszámítva –aminek egyébként semmi kihatása nincs a fősodorra- végig hibátlanul maxolja ki a földhöz ragadt gondolkodást. Minden fontosabb szereplőnek sikerül előbb vagy utóbb feltárni a hátterét, és a legtöbb esetben érződik mögötte a gondosság is.
Mint sorozat: 10/7,5
Mint sorozat, az ominózus epizód nélkül: 10/8,5
Mint szánalmasan nevetséges maffia dráma: 10/10
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
