A zenei témájú filmek rendhagyóan alulreprezentáltak napjaink filmgyártásában, még úgyis, hogy tavaly az egyik legnagyobb kaszálást a Bohém Rapszódia tudhatta magáénak a pénztáraknál. A közönségen ezáltal egyértelműen látható, hogy szomjazna az ilyesmi filmekre, főleg azt figyelembe véve, hogy a zene még hétköznapibb impulzusforrás - nagy általánosságban -, mint a film. Azon túllépve, hogy kevés a zenei témájú film, még fontosabb következtetés, hogy a rock és a metál szcéna szinte meg sem jelenik soha a filmekben, és egy-két nekifutásnál többet nem is tudnék példaként hozni, talán a Tenacious D mozija tudott a leginkább kult státuszba emelkedni a szubkultúra berkein belül. De most itt van egy új, potenciális jelölt, a Heavy Túra, ami egy szimfonikus poszt-apokaliptikus rénszarvas-daráló extrém harcos pogány Skandináv-félszigeti metált játszó zenekar kalandjaiba enged betekintést.
A film fő csapásiránya egyértelműen az Impaled Rektum nevezetű, kezdetekben csak szobaprojektként működő metálzenekar fejlődése és énekesének, Turonak az elmúlni nem akaró lámpaláza. A lázálom-szerű fikciók, az egyszerű, de mégis borzasztóan ütős poénok szinte gyűszű-méretű pontossággal vannak kimérve az egész film során, és ez még úgy is kiemelkedő munkának érződik, hogy a karakterek tekintetében olyan sok sablonos, filmes, klisés szereplő van, hogy számolni is nehéz. A sztori viszont nagyon érdekesen vizsgálja azt az aspektust, hogy a hírnév milyen hatással van az ember környezetére, és a társadalmi elismertség mennyiben javíthatja az emberi kapcsolatainkat.
Egy teljes tünetegyüttesből persze az sem maradhatott ki, hogy amit a társadalom nagy egészében nyerünk, azt általában a mikroközösségeinkben, vagyis a baráti közegünkben veszíthetjük el. Ám a filmet felesleges lenne szociodrámaként elemezni, ugyanis a Heavy Túra a megnevettetésünkre, a metálvilág elnagyolt bemutatására készült, aminek teljes mértékben eleget is tesz. A kemény hörgésekkel kísért death metal alapok nagyon jól működnek végig, igaz sokaknak ez nem lesz befogadható, és emiatt kevesebb nézővel kell beérnie a mozinak. Mégis, a metál szubkultúrának ez egy olyan jóleső és értékes darab, ami egyébként nemzetközi színtéren is több díjat söpört be.
Összességében egy szórakoztató kalandfilm lett a Heavy Túra, kissé elnagyolt mellékkarakterekkel, de a metál szcénában mindenképp nagy utat fog bejárni. A Jack Black-et felvonultató Tenacious D pedig egy jó kis road movie-ba áztatott vígjátékkal együtt képviselheti tovább a zenei stílus fontosságát és értékességét. Nagyon jó érzés látni, hogy a magyar filmművészet mellett rengeteg ország kezdett el ebbe a művészeti ágába több energiát és pénzt fektetni, ugyanis minden ilyen befektetés megtérülőben van.
Mint film: 10/6,5
Mint kultfilm a metálközösségnek: 10/8,5
Mint szimfonikus poszt-apokaliptikus rénszarvas-daráló extrém harcos pogány Skandináv-félszigeti metál: 10/10
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
