Minden generációk megvan a maga filmes világa. A kétezres évek első évtizedét egyértelműen a Harry Potter és a Gyűrűk Ura fantáziavilága uralta, némi Star Wars-reneszánsszal, ám a 2010-es évek legnagyobb őrülete kétséget kizáróan a szuperhősöket övezi. A Marvel és a DC filmes univerzumának korántsem kiegyenlített harca áthatja napjaink filmes világát, és így, az évezred második évtizedének vége felé már sokszor érezhetjük úgy, hogy herótunk van a túlidealizált szuperhősöktől. Ezen a gondolatmeneten indult el az Amazon Prime is, amikor elkezdték fejleszteni a saját gyártású, The Boys címre hallgató sorozatukat.
Sok kísérlet volt már arra, hogy a képregényes világnak görbe tükröt mutasson egy-egy film, ám a Watchmen kivételével ezek mind inkább parodisztikus próbálkozások voltak. A 2008-as Szitakötő ember és a Ha/Ver is ezen a nyomon indult el, de még egy olyan őszintén nimbuszromboló történet, mint a The Boys, nem igazán akad.
A napjaink alternatív Amerikájában játszódó sorozat egy olyan világba kalauzol el minket, ahol a szuperhősök a mindennapok részét képezik. Ám nem a túlidealizált, általunk megtapasztalt, filmes formájukban, hanem sokkal emberszerűbben, nem jó értelemben véve. Épp olyan önzők és gyarlók, mint a társadalom nagy része, ám a mögöttük álló Vought vállalat minden egyes ballépésüket kész elsikálni, hogy a hősök továbbra is a patrióta szuperemberek képében tündökölhessenek. A szuperhősök krémje a finoman szólva is Igazság Ligája utánérzésű, The Seven csapatban koncentrálódik, ahol az újoncként bekerülő Starlight (Erin Moriarty) egyből megtapasztalhatja, hogy a szuperhősök világa nem éppen az, aminek gyerekkorában hitte.
Épp így van ezzel Hughie (Jack Quaid) is, aki szintén első kézből tapasztalja meg a szuperhősök romlottságát, amikor a világ leggyorsabb embere, A-Train megöli a barátnőjét, szó szerint átszaladva rajta. Ekkor találja meg őt Billy Butcher (Karl Urban), aki bosszút ígér, és régi csapatát újraverbuválva tesznek kísérletet arra, hogy a szuperek minden titkáról lehulljon a lepel. A nyomozásuk során politikai összefonódásokba és drogügyletekbe is belebonyolódnak, valamint egy végre valahára súlyos dilemmákkal járó, érzelmes szerelmi szál is felüti a fejét.
A Homelandert alakító Antony Starr brillírozik a szerepében, és az ő képében egy olyan gonoszt ismerünk meg, akivel soha, de soha nem akarunk találkozni. A klasszikus szuperhős mozik ugyanis leginkább csak végletekben tudnak gondolkodni a jó és rossz párharcáról, míg Homelander a valódi emberi gonoszt testesíti meg. Kérdés és habozás nélkül öl, vagy épp hagy meghalni embereket, bármiféle lelkiismeret furdalás nélkül. Ezzel egyidejűleg csapata többi tagja elkezdi realizálni, hogy a hedonista műéletük milyen következményekkel jár, és szépen, de főleg lassan elkezdenek jó irányba változni.
A cselekmény láthatóan több évadot követel – nem véletlen, hogy az Amazon még a premier előtt berendelte a második évadot -, így ne is várjuk azt, hogy az első évad katartikus véggel zárul majd le. A konklúzió viszont így sem marad el. Az széria első évad nyolc epizódja éppen annyira volt hosszú, amennyire kellett. Kevés jelentre emlékszem vissza, ami teljességgel kihagyható lett volna, és ez idő alatt sikerült minden karakternek jól megmunkált háttértörténetet is adni. Természetesen az arányok eltérőek, de Black Noirt leszámítva nincs olyan karakter, akinek a múltjával kapcsolatban, sötétben tapogatóznánk. A sorozat alapját képező képregény is komoly vérfrissítésen esett át, így aktuálisban is bővelkedik a The Boys. Bevállalós darab lett, ami nem fél odaszólni a Facebook és az Instagram által modernizált marketingtrendeknek sem, és talán a legjobb pontja volt az egésznek, hogy az átlagemberek szemszögéből közelíti meg a történéséket. A #metoo kampány is megmutatkozik a történet során, valamint az is, hogy az arcunkba tolt női ideálképek miként fertőzik meg a fiatal lányok gondolatait.
A The Boys egy rendkívül innovatív darab a szuperhős-éra csúcsán, ami nem egy projektált, művies világban képzeli el a szuperhősök létezését, kis túlzással az utcasarkon is belebotolhatnánk a The Seven egyik tagjába. Nincsenek kitakarva, elmismásolva a gyilkosságok, a vér és az erőszak épp annyira képzi a sorozat alapját, mint az aktualizált történet.
Mint sorozat: 10/8,5
Mint szuperhős-sztori: 10/9
Mint Homelander jobb gonosz Thanosnál: 10/10
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
