A Marvel Univerzum már több mint tíz éve meghatározó sarokpontja napjaink filmgyártásának és en block az uralkodó trendeknek. Korai időszakában még leginkább csak az alapanyaghoz ragaszkodott, és a karaktereiben mélyült el, mára már viszont egyre jobban társítható az új filmekhez egyfajta társadalmi szerepvállalás, vagy minimum egy, a valós világgal kapcsolatos állásfoglalás. A Végtelen Háború és a Polgárháború is bátran mert a nehezebb témákhoz nyúlni, és mint látszott ez abszolút kifizetődő volt a stúdiónak. Egy valami viszont szinte majdnem minden Marvel filmben közös, mégpedig az önálló, rendezőfüggő stílus és látványvilág. Nézzük meg, hogy teljesített e téren Carol Danvers első önálló mozija.
A Marvel Kapitány több szempontból is formabontó a Marvel filmes világában, ugyanis ez az első önálló női főszereplővel elkészülő MCU-s mozi, de ha nem lenne elég, ez az első eset, hogy női rendező dirigál Marvel mozit – igaz, társrendezőként -. Sajnos, ellentétben sok korábbi esettel az indie filmek világából jövő rendezők most nem hoztak szerencsét Kevin Feige-éknak, ugyanis a film legfőbb hibája, hogy nincs önálló stílusa. A rengeteg utalással – többek közt a Terminátorra; a Halálos fegyverre; valamint a Jó, a Rossz és a Csúfra – elveszik a mozi identitása, és ezen olyan klasszis színészek sem tudnak segíteni, mint Brie Larson, vagy éppen Jude Law.
A történetmesélés sem áll a helyzet magaslatán, borzasztó kontinuitászavarok jelentkeznek a film egésze során, mégis messze a legnagyobb hiba az, hogy egyszerűen nem tudunk izgulni a főhősért. Ennek szimplán annyi az oka, hogy a mozi karakterépítésben nagyon gyengén teljesít, és a főszereplőn kívül egy maradandó karaktert sem tud adni a történet, és némi lustaságot érzek abban, hogy a jelen főgonosz neve Talos, a Végtelen Háború antagonistája pedig Thanos. Két betűt voltak hajlandóak változtatni! A Thor trilógiánál ugyan csavarosabban építi fel az ellenségképet, de így is súlytalan marad a nagyátlaghoz képest is.
A speciális effektek parádésan vannak kihasználva a filmben, - elég Nick Fury megfiatalítására gondolni -, de egy ehhez hasonló, gigaprodukciónál ez alapvetésnek kellene, hogy számítson napjainkban. De még így is, a technikai részletek bőven hordoznak problémát: a kamerakezeléssel óriási hibák vannak a harcjelenetek során, ugyanis teljesen felismerhetetlenek a karakterek, nem tudjuk, ki kivel küzd, és konkrétan úgy érezzük, mintha a kameraman aznap szabadságot vett volna ki, és a nyolc éves kissrácára bízta volna a felvételkészítést. A viccek elmennek, kacagunk egy-két jót, de a stílustalanság itt is erősen kiütközik.
Csak hogy a film védelmében is szóljak, voltak nagyon előremutató gondolatok: a történet lassabb vezetése, a helyszíneken való elidőzés abszolút pozitív gondolatok voltak, sőt az űrben játszódó jelenetek is baromi látványosnak hatnak. Végre láthatunk egy igazán badass női szuperhőst, aki ököllel csap szét egy űrhajót. Ez mind-mind kiváló anyag lehetne, hogyha az alap elég stabil lábakon állna, de amíg nem tudjuk, kiért kéne igazán izgulni, addig ne várjanak tőlünk sokat.
U.i.: Amit a Skrullokkal csinál a film számomra teljesen zavarba ejtő, a képregény rajongók biztosan értik, mire gondolok.)
Mint popcorn mozi: 10/6,5
Mint Marvel mozi: 10/Remélem a Fekere Özvegy jobb lesz
Mint Stan Lee cameo: 10/11
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
