A dokumentumműsorok, és alapjában véve a dokumentumfilmek sokkal inkább készülnek rétegközönségnek, mint a nagyjátékfilmek. Pedig ebben a műfajban is rengeteg potenciál van, és habár magam sem követem rendszeresen az újabbnál újabb dokumentumfilmeket, a Free Solon valamiért mégis megakadt a szemem. És ez nem csak az aranyszobor elhódítása miatt történt, sokkal inkább a film témája miatt. Ugyanis a harminchárom éves Alex Honnold egyetlen emberként volt képes eddig arra, hogy mászókötél nélkül hódítsa meg az El Capitan, több mint 900 méteres csúcsát, mindezt alig több mint három óra alatt. Ha ez nem egy emberfeletti teljesítmény, akkor semmi nem az, na de lássuk, hogy milyen lett ennek a hihetetlen őrültségnek a dokumentálása.
A film nem csak a Free Solo, vagyis a kötél nélküli mászás kultúráját járja körbe, hanem hajlamos elidőzni a főhősünk, Alex múltján, családi- és en block emberi kapcsolatain, de még az étkezési szokásain is. Ezek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy empátiát érezzünk iránta, mindamellett, hogy a nagy többség szimplán csak őrültnek tekinti a hátborzongató vállalás miatt. Ez nem is feltétlen alaptalan, ugyanis majd minden példaképe, aki hasonló mászásokat hajtott végre, már mind halott. Személyisége szinte minden tekintetben eltér az átlagtól: édesanyja szerint az emberi kapcsolatok borzasztó nehezen alakultak ki nála, egy kocsiban él, nem eszik húst, és a hobbijának szentelte egész életét. Ha úgy nézzük, egész életében egy cél hajtotta, amihez napról napra közelebb kerül, végül pedig sikerrel zárul.
A falmászáshoz nekem speciel nem sok közöm van, talán egyszer-kétszer próbálkoztam vele egész életemben, azt viszont tanúsítani tudom, hogy hihetetlenül összetett, és hibátlan fizikumot igénylő sportról beszélünk. Nem beszélve arról, hogy ekkora veszély vállalásakor már nem elég a jó fizikum, de még a mentális felkészültség, az időjárás, a kedv, és minden egyes apróság tökéletessége is egy pillanat alatt szállhat el, egy rossz fogás miatt. Az emberi teljesítőképesség határán túli létet mutatja be a Free Solo, parádés kamerakezeléssel és egyszerűen annyira ember- és természetközeli marad végig, hogy minden perce egy rettegésbe áztatott kéjutazás. Amit a legjobban csinál a film – vagyis igazából Alex -, hogy egyfolytában növeli a tétet, és habár tudjuk, hogy a végső kísérlet sikeres lesz, attól még végig tűkön ülünk.
Megrázó és megnyerő élmény egyszerre az, hogy egy ilyen végletekig makacs, mégis borzasztóan merész és alázatos ember karrierjének a csúcsát tekinthetjük meg. Nem egy hétköznapi élmény, sokkal jobban rettegtem rajta végig, mint bármelyik horrorfilmen, ugyanis csontba hatolóan valódi.
Mint dokumentumfilm: 10/9
Mint filmélmény: 10/9
Mint tériszony: 10/20
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
