Már beszéltünk David Fincher munkásságának kezdetéről, most viszont beszéljünk inkább a jelenéről, ugyanis a Netflixen futó, legújabb animációs sorozat, vagyis a Love, Death & Robots érdemes rá, hogy kitárgyaljuk. Nem is kellhet sokkal jobb ajánlólevél annál egy sorozatnak, minthogy David Fincher keze munkája is megtapasztalható a 10-15 perces darabokban – igaz, csak producerként -, és hogy a Deadpool rendezője, Tim Miller a kreatív az egész mögött. A sorozat rettenetes címválasztása ellenére rengeteg újdonságot mutat, mind tartalmi, mind pedig animációs szempontból, amellett, hogy valójában éppen annyira kezelhető sorozatként, mint a Black Mirror. Sőt talán annyira sem, ugyanis önálló történetek egymásutánjait látjuk, a Black Mirror fejezetei pedig mind-mind egy univerzumban helyezkednek el, míg ennél a sorozatnál eddig nem kaptunk erre utalást. Na, de nézzük meg tüzetesebben, hogy miért volt szüksége az animációs világnak erre a sorozatra.
Animációtervezés szempontjából a sorozat a komplett, hasonló stílusban megvalósuló látványtervezés megkoronázása, ugyanis az egyszerű infógrafikáktól, a széles skálán mozgó animáción át eljutunk a félig élőszereplős, félig animációs ’ICE AGE’ epizódhoz. Az animés kompozíciók mellett nem idegenkedik a sorozat az olyan aprólékos munkáktól sem, mint a ’THE SECRET WAR’ című epizód, animáció szempontjából ugyanis ez az epizód a modern háborús videojátékokat is nagyon simán veri kenterbe. Rengeteg példát lehetne még hozni a különböző részekből, olyan széles palettát fed le a látványbéli megvalósítás, de az összehasonlításokat mindenkinek magára bízom.
Történet szempontjából sem egyszerű egy kalap alá venni az epizódokat, és egyként ismertetni őket, annyit viszont nagy általánosságban bátran ki tudok jelenteni, hogy egy elvont gondolati síkkal rendelkező, sokszor mélyen filozofikus, sokszor pedig eszetlen, belezős sorozatot kaptunk - mindez jó balansszal történik -, ami egyet sosem felejt el, mégpedig szórakoztatni. Nyilvánvalóan esetünkben is regnál a nagyszámok törvénye, így itt is vannak „feleslegesen” elkészített részek, amik igazából nem sokat tesznek hozzá a teljes egészhez, ezt viszont bőven tudja ellensúlyozni néhány komolyabb darabjával. A részek nagy hányada, még ha a jövőben is játszódik, nem felejt el aktuális lenni, így a mai globális problémák végtelen tárházából is előszeretettel szemezget, legyen az a technológia hatása a kultúrákra, a mesterséges intelligencia, a spiritualitás kiveszése, vagy csak alapjában véve, a háború fogalma. Utóbbira egyébként több epizód is fókuszál, és valahogy mindig másik perspektívába helyezik a történéseket.
A technológia minden epizód alapvetését is képzi amellett, hogy az esetek többségében ez lesz a konfliktus forrása is. Ami számomra a legszórakoztatóbb volt a Love, Death & Robots-ot illetően, az az abszurditás, amin keresztül vizsgálni tud dolgokat, és itt elég a ’WHEN THE YOGURT TOOK OVER’-re, vagy az ’ALTERNATE HISTORIES’-re gondolni és az ezekben felvázolt világhatalmi játszmák teljes kifigurázása egy kacagtató politikai szatírát is tud mutatni, mindamellett, hogy közben tanulságos, és az esetek többségében látványos jeleneteket kapunk. A döntő pozitívum, ami ugyan nem a sorozat, hanem sokkal inkább a streaming szolgáltató figyelmessége: a sorozathoz magyar felirat is elérhető, így a Netflix felhasználók számára a nyelvi hiányosságok sem okozhatnak többé problémát.
Mint rövid animációk egymásutánja: 10/9
Mint sci-filozófia: 10/9
Mint jövőkép: 10/I don’t want to live on this planet anymore
Kedvenc epizódok:
- THE WITNESS
- GOOD HUNTING
- ZIMA BLUE
- ICE AGE
- ALTERNATE HISTORIES
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
