Kevés franchise útja sikerül olyan göröngyösen, mint ahogy az az X-menek esetében volt, és most, hogy a Fox fennhatósága alatt jegyzett sorozat a végéhez ért, érdemes levonni a konzekvenciákat, és ideje azon is tanakodni, hogy Rozsomák és csapata hogyan fog beépülni a Marvel Filmes Univerzumába. A Sötét Főnix ugyanis nem koronázta meg a finálét, de erre a közönség is számított nagy valószínűséggel, legfőképp a premier dátumának tologatása ébresztett kételyt a rajongókban. Jean Grey kalandja viszont nem lett annyira kritikán aluli, mint ahogyan azt sok portál írja, sokkal inkább lett egy cél nélküli látványdömping. Spoileres kritika következik!
Az X-men filmekben ábrázolt generációváltás nagyon megosztóra sikeredett, figyelembe véve, hogy az idővonalak összekuszálása is szinte egyé vált a franchise nevével. A fiatal generáció színészei között véleményem szerint sokkal elnagyoltabbak lettek az érzelmi viszonyok, mint korábban voltak, és azzal, hogy Rozsomák kiszállt Jean és Scott-tal fennálló szerelmi háromszőgéből, a Sőtét Főnix-i fordulat sem volt túl fontos. Nem mellékesen viszont pozitív oldala is volt a fiatalításnak, hiszen McAvoy és Fassbender alakításai tudták igazán életre kelteni a képregényekből ismert Magneto-Xavier csatározást. A Sötét Főnix viszont sutba dobja a klasszikus szuperhősök közötti erőviszonyokat, és sok szereplőt ki is forgat a megszokott karakteréből, ami nem mindig bizonyul jó döntésnek. A látványra és a harcok koreografálására viszont sok panasz nem lehet, ugyanis egy nagyon jól összerakott, szemkápráztató vizuál kísérte a hiányos narratívát.
A film betekintést enged számunkra Jean Grey (Sophie Turner) fiatalkorába, amikor is egy autóbaleset során elveszíti szüleit. Ekkor érkezik segítségére a frissen borotvált ifjú Charley Xavier (James McAvoy), hogy megmutathassa neki: az X-menek között újra igazi családra találhat, és erejét is megtanulhatja majd zabolázni. Ám amikor egy küldetés során az űrben robbanás áldozata lesz, ereje végeláthatatlanná duzzad, és csapata kénytelen lesz felvenni ellene a harcot, hogy újra megmenthessék a világot.
A Sötét Főnix legnagyobb pozitívuma az, hogy bemutatja az emberek kapcsolatát a mutánsokkal. Az értük ujjongó tömegtől kezdve, a számukra jogokat adó politikai vezetőkön át, az őket becsmérlő híradásokig, minden be van mutatva.
Élénken mer visszautalni az ezt megelőző filmekre, viszont így is rengeteg dolog van, ami nincs eléggé kifejtve a narratívában. Például a mutánsok deportálásáról, kigyógyításáról, kiirtásáról nem esett túl sok szó a franchise egésze során, és a legfontosabb: még nem láttunk ebből bármit is megvalósulni, pedig a Logan már a poszt-apokaliptikus világképet is körbejárta. Az X-men eddigi legjobb döntésének bizonyult számomra, amikor valós történelmi korokban helyezték el a hősöket (lásd: Az elsők), és ebből bármennyit el tudnék még nézni.
A film legnagyobb gyengesége viszont éppen a legfőbb elemekben mutatkozik meg, ugyanis a főgonosz áll-leejtősen semmilyenre sikeredett, és a főhős sem képes több érzelmet kiváltani belőlünk. Sophie Turner a Trónok Harcában és az előző egy-két X-men epizódban még csak-csak el tudta hitetni velünk, hogy jó színész, most mégis bebizonyosodott, hogy bármiféle főszerep eljátszására teljes mértékben alkalmatlan. Az érzelmek, a fájdalom, tetteinek morális kérdései sehogy sem tudnak életre kelni, ha a főszereplő végig ugyanazzal a rezzenéstelen arccal bámul a kamerába, és ez épp így igaz Jessica Chastainre is, Vuk szerepében. Egy megalomán képességhajhászás a film fő csapásiránya, természetesen megtűzdelve egy kis földön kívüli fenyegetéssel is, amit már tényleg ezerszer láttunk.
Néhány szót viszont azért beszéljünk a mellékszereplőkről is: Magneto (Michael Fassbender) kaszabolásai a legkarakterhűbb pillanatok voltak, amiket az Elsők óta talán először láttam tőle, Árnyék (Kodi Smit-McPhee) pedig a beszariságával együtt is egy nagyon szerethető karakter lett. Xavier karaktertorzulása pedig ugyan megmagyarázható a közösségi elfogadás által kiváltott felsőbbségérzésével, viszont a karakterétől és a képregényes személyiségétől is teljes mértékben eltért ez a fajta viselkedés. A végső „bossfightról” pedig inkább nem is beszélnék, mert az egy dolog, hogy a kamerarángatás miatt teljesen élvezhetetlen lett az ütközet, de ami fontosabb: miféle izgulnivalónk van, amikor egyikük sorsa sem érdekel egy hangyabokányit sem? Egyébként is előre lehetett sejteni, hogy ez a film semmi fajta komolyabb áldozatot nem fog vállalni, és csak egy csendes lezárást akar adni az X-men franchise-nak, de ha ez előre predesztinálható volt, akkor lehet, hogy mindenki jobban járt volna, ha az egészet a Logannel hagyjuk abba.
Mint film: 10/5
Mint látványdömping: 10/7,5
Mint X-men finálé: 10/A Logan jobb lett volna
Ha tetszenek a kritikák, kövess engem Facebookon és Youtube-on:
https://www.facebook.com/akultblog/
https://www.youtube.com/channel/UCBVfDJhOJVC9jQAuS1INaCQ
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
